Ízelítő

Nem tudok olyan gyorsan írni a kertről, ahogy szeretnék, úgyhogy csak szemelvények. Pedig van változás bőven.
Hullámos ágyás, jelen állapot.

A három erdeipajzsika (lánynevén páfrány) él, kihajtott, úgy tűnik túlélték a tavalyi kőműves taposást, aztán meg azt a plusz 5-10 centi földet amit az ágyáskialakításkor rálapátoltunk. Sok növény van, ami persze hogy kibírná, pl. árnyékliliomok. Azokért nem aggódtam, azok ott is vannak. A páfrányok azért kényesebbek, úgyhogy örülök. Koraősszel teszek majd ide is tavaszi hagymásokat, hogy jövő ilyenkor még szebb legyen. Tavaly tavasszal még nem is létezett, csak fű volt itt.

Nyílik a bőrlevél, meg a délszaki kutyatej. Egy kicsit (eléggé) ütik egymást vizuálisan, de annyira semmit nem kell velük csinálni, és annyira életerősek, hogy ezt megbocsátom nekik.
Bőven van katasztrófa sújtott terület is. Csak erős idegzetűeknek! Megmutatom, még ha illúzióromboló is. Ilyen most a hátsó front.

Elképzelésem bőven van ide is. (Abból nincs hiány.) Pergolával körbevett épített padkomplexum U alakban. Itt bizony betont kell majd feltörni, elszállíttatni az építési törmeléket, megépíteni a statikailag megfelelő pergolát stb. Ezt nem tudom egyedül megcsinálni.
Két dolog hiányzik. Ja nem, három! Mint a háborúhoz.

Búcsúzóul újra egy virágzós kép. Kezd nyílni a flox.
És kezd nyílni az almafa is. Már csak kettő van.

Ősszel még három volt, de a középső satnyát kivágtuk. Csúnya volt és nem termett. Helyére került nyáriorgona, fehér hibiszkusz és átmenetileg egy rebarbara.

A szőlő meg még csak ekkorka.