2010. június 7., hétfő

orgonakivágás

Most szombaton végre nyári idő volt, sütött a nap, lehetett a kertben lenni.

Már tavasszal elhatároztam, hogy a bejárat melletti három nagy bokorból (aranyeső, labdarózsa, orgona) csak a labdarózsa marad meg. Na, persze azért jól meggondoltam, nem hirtelen ötlet volt. Előnyök-hátrányok mérlegelése, stb. mint ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Elő is készültünk rá.
Még április elején a tövéhez ültetett árnyékliliomokat áttettük nagy cserepekbe, hogy majd ne legyenek útban a kiásáskor, és simán átvészeljék az akciót. Azóta is cserepekben vannak és remekül érzik magukat. Őszintén szólva sokkal nagyobbak, mint amik bent maradtak a labdarózsa tövénél. Ez azért elgondolkodtató.
Orgona. Jó öreg volt már, meg nagy is, úgyhogy a végrehajtó férjem volt. Orgona helye.



Amit levágott.

Ekkora kupac eltüntetése nem egyszerű, de sikerült végezni vele. A nagy darabokat felfűrészelte, a vékonyak mentek az aprítógépbe. A nagyon elágazókat, meg leveles vékonyak a komposztba.
Jön még majd egy nagy munka, a gyökerek kiásása/kifűrészelése.

És mit látok a lelki szemeimmel ha a kivágott orgona helyére nézek?
Egy lapos madáritatót, néhány görgeteg követ, meg évelőket, amik cserépben várják hogy helyet találjak nekik.
A kis vízmedencét hipertufából gondoltam csinálni. Imádom a víz látványát, még ha kicsi is.
Már most is sokkal szellősebb a bejárat, szerintem jó lesz az eredmény. Orgona meg van máshol is a kertben, meg a szomszédét is látom, úgyhogy nem maradunk májusban virág és illat nélkül. :-)

Vera is nagyon élvezte hogy végre kint lehet. A fűrészpor is érdekes volt, a levágott ágakról nem is beszélve! Hurcolta, ültette, mindenfélét csinált velük.

Azért én is dolgoztam ám. Az elnyílt virágokat nyírbáltam, meg elkezdtem gazolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése